2012. január 31., kedd

~Minden féle Idézet~

Valahol azt tartják, hogy ha sokat gondolsz valakire, azt megérzi.                                                                                                                                                                                     Csak sétálok...s egyszer csak észreveszem hogy hol vagyok...itt már jártam..Vele voltam itt...Vele nevettem itt...Ő volt az aki megmutatta nekem az élet derűsebb oldalait aztán...eljött egy nap és többet nem mutatott...többé már nem voltak derűsebb napok..eltűntél..és azóta csak kereslek...mindenütt csak téged kereslek...utánad vágyom de már nem lellek...csak a hiányod.  
  Ahány csillag fénylik ott fent,
Annyi évig szeretlek itt lent.
Bármily távol vagy tőlem,
Szívem annál jobban őriz bennem!
Hiányzol kis Szívem!                           
    Nem attól félek, hogy elfelejtesz, hanem azt a lányt felejted el folyton, aki voltál.                                        
                                                                                             
Oly szomorú egyedül lenni,
valakit mindenütt hiába keresni.
Valakit várni,
ki nem jön többé soha,
feledni valakit,
lehetetlen csoda.
Mert akit szeretünk,
nem feledjük soha.                      
Van az ölelés... az ölelés, amely annyi gondolatot, érzést szül. Amely oly sokat jelenthet, annyi mindent kifejez. Az ölelés, amelyben lehet barátság, lehet szeretet, lehet szerelem, lehet Élet. Az ölelés, amely mindig készen áll, hogy felmelegítsen. Az ölelés, amely kellemes, meleg, puha, jó.                                                                                                                                                                                                                                      Nincs még egy olyan kötelék, mint amely egy anyát köt össze a gyermekével. Semmi nem tudja hangosabban megénekeltetni a szívedet, vagy megremegtetni a térdedet.                                                                                                                                                                                                                              Szeress, és légy boldog... itt az ideje, hogy eljuss idáig! Felejtsd el, ami a múltban történt! Az az asszony, aki ma vagy, nem ugyanaz, mint aki tegnap voltál. Ezt jól vésd az emlékezetedbe! Sose gyászold a múltat! Sose tekintsd tragédiának! Mondd, hogy tapasztalatot szereztél! Mert ennek révén vagyok az, aki ma vagyok, és jobb lettem, mert átestem a tűzkeresztségen.  
                                                                                                                                                                                                                  Még a legborúsabb napon is fel szokott csillanni egy-egy kósza napsugár, és ritkán akad olyan komor napunk, amelyen ne érne valami apró öröm is minket.              
                                                                                        
"Kinézek az ablakon, látom a Holdat ragyogni, érzem a könnycseppeket arcomon lefolyni. Ha itt lennél és megkérdeznéd, mi bajom, csak annyit mondanék, hiányzol nagyon."
                                                                                                                                                                                                                Megálmodjuk eljövendő életszerepünket. S a sztorit is. A tapasztaláshoz szükséges eseményeket, korlátokat, visszahatásokat, bajokat mi magunk állítjuk magunk elé. Mert azt, hogy fájdalmat okozni: fáj, csak akkor tanulja meg az ember, ha neki is fáj.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                         Nincs rá mód, hogy mindent elmagyarázzunk, amiről akkor beszélünk, ha kimondjuk azt a szót, hogy szenvedés.
                                                                                                                                                                                                                 Csak jöttem némán könnyes folyókon
hullató ligeteken és zokogástól rengő
réteken is némán keresztül csak a
sírásom csorgott száz arcomon
mely már halovány mint a
hajnali holt hold mely
szégyen a hajnali hajnali égen.      
                                                                                                                                                                                                                         A sírás józanít, a józanság nyugtat. Mert az is nyugalmat ad, ha az ember átjut a bizonytalanságon, és megismeri a keserű igazságot, tudja, érzi, hogy nincs tovább....!!!
"Nem akartam szeretni őt,ki akartam irtani szívemből a szerelem csíráját is, de most, hogy újra láttam, ezek a csírák új erőre kaptak, kizöldültek. Szeretnem kellett, pedig rám se nézett."
                                  
"Ha gyűlölsz valakit, gondold meg, van-e értelme; ha viszont szeretsz valakit, ne gondolkodj azon, hogy van-e értelme"
„Sajnos nem mindig válnak valóra az álmaink, viszont az igaz barátaink mindig mellettünk állnak, hogy kijózanítsanak.”             


"Egy lány & egy fiú...lehetnek csak barátok,de egyszer egymásba is szerethetnek.Talán csak ideiglenesen,talán rosszkor,vagy túl későn...De talán örökre.."                 
                                                                                                                          "Nem az számít, hogy egy hatalmas óceán partján gyönyörködsz a naplementében, vagy lopott perceidben egy pici tó kacsáit nézed. Csak az számít, ül-e melletted valaki." 
                                                                                                                               Mindennap rád gondolok, minden este veled alszom, reggelente veled ébredek, napközben miattad vagyok éberebb. Úgy szeretlek, mint még soha senkit, fogadd el, mert ezt tudja mindenki. Kész vagyok feláldozni az életem, és odaadni mindenem. Veled leszek egy kis időre, ha szeretnéd, akkor örökre.
                                                                                                                                        Hazudsz. Muszáj,
olykor; így-úgy. Egy a fontos:
hogy te ne hidd el.
 
,,A szeretet türelmes, a szeretet kedves. Nem irigy, nem dicsekszik. Nem büszke. A szeretet nem goromba, nem önző. Nem tart könnyen haragot, nem tartja nyilván a sérelmeket."


,,A barátok olyanok, mint a lufik, ha egyszer elengeded őket, lehet hogy nem kapod őket már vissza.. úgyhogy próbálj meg vigyázni rájuk, hogy sose veszítsd el őket.                                                                                                                                                           Sose búslakodj, ha eljön az a nap, amire soha életedben nem vártál.Történhet rossz, vagy jó, de ne mond, hogy megbántad, mert akkor boldog voltál, és ne sírj, hogy vége lett, hanem mosolyogj, mert megtörtént. :)
           
A szerelem az amnézia olyan fajtája, amikor elfelejtjük, hogy van még úgy egymillió másik srác a Földön.. :)                                                                                                                                       
" És még nagyobb ostobaság elhagyni valakit, aki iránt ilyen erős érzelmeid vannak. Elhagyni, ráadásul anélkül, hogy harcolnál érte. Ezt én is elkövettem egyszer. És nagyon megbántam, mert soha többé nem találkoztam senkivel, akihez olyan erős érzelmek kötöttek volna. "

Nem tehetsz ellene... Elragad,magával ránt, vonzáskörébe kerülsz, és elnyel, mint valami fekete lyuk,vagy futóhomok... Minél erősebben próbálsz szabadulni, annál előbb
leszel véglegesen a rabja. És az egészben a legszörnyűbb: hogy végig ezt akartad."
                                                                                                                                                            Vajon hogy kell feladni egy érzést? Egyszerűen csak döntsem el, hogy feladom, és eszerint viselkedjek és közben mondjak ellent a szívemnek és sodródjak tőle egyre és egyre távolabb? Akkor talán egy nap elfelejtem igéző barna szemének melegségét, kellemes hangját, édes mosolyát? Vajon eljön az idő, mikor mind eltűnik belőlem és a szívemből a fájdalom? Minden nyom nélkül, mintha soha nem is lett volna semmi. "         
                                                                                                                                                                    ,,És tudod... Sohasem fogok megbocsátani. Nem bocsátom meg, hogy hiányoztál."

Bármilyen furcsán hangzik, te sem tudsz csalódni valaki másban, csakis saját magadban! A másik iránt érzett haragod kivetített érzelem. Mindaz, amit magadról gondolsz. Az ember ilyenkor magában csalódik, mert úgy gondolja, nem volt elég, amit adott.


A legkönnyebb dolog az életben szeretni valakit.
A legnehezebb találni valakit, aki viszont szeret.



,,Már értem, könnyebb úgy tenned, mintha nem látnál, mintha nem figyelnél és nem hallanál."


,,Talán, talán. Van-e erősebb kábítószer ennél a szónál?"
 
'Furcsa dolog, te is bizonyára már ezerszer elmondtad… hogy soha nemfogod megtudni, mire vagy képes, amíg meg nem próbálod. Bármennyire is szomorúan hangzik, legtöbben soha sem próbálnak meg semmit sem csinálni,addig amíg nem biztosak benne, hogy menni fog nekik. „
Álmodni könnyű, egészen addig, amíg nem kell tennünk érte semmit. Mert nem kell szembenéznünk a kockázattal, a kudarccal, a nehéz pillantokkal, és amikor megöregszünk, nyugodtan hibáztathatunk másokat - a szüleinket, a férjünket, a gyerekeinket -, amiért nem valósítottuk meg az álmainkat. "         

,,A világ már csak ilyen különös hely. És kemény. És néha balszerencsés."


Eddig a pillanatig emberek milliói adták már fel. Nem bosszankodnak, nem sírnak, nem csinálnak semmit, csak várják, hogy teljen az idő. Elvesztették a reagálás képességét. Te viszont szomorú vagy. Ez azt jelzi, hogy még él a lelked.



,,A szerelem az szerelem, légy 18 vagy 81. ez a játék  fájdalomra, nem pedig pontra megy."


"Rettegtem az érzéstől,hogy milyen Téged elveszíteni...Rosszabb mint gondoltam"   

Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot. Találd meg azt, akitől a szíved mosolyogni fog!((:

Mindenkinek van egy története a külsején vagy a belsején esett sebek mögött...

Ha álmodsz valamit, az csak egy álom. Ha ketten álmodjuk ugyan azt, az a valóság kezdete.
...És gyáva vagy élni újra, pontot tenni a múltra... :$

'Rámosolygok, és úgy teszek, mintha minden rendben lenne… Pedig belül úgy fáj , hogy nem szeretett…' :$


Hisz én azt hittem,olyanok leszünk mint a mesebeli szerelmesek...;$Mikor 5 évesek voltunk megkérdezték tőlünk, hogy mik szeretnénk lenni, amikor felnövünk? Olyanokat válaszoltuk, hogy űrhajós, elnök vagy az én esetemben: hercegnő. De most hogy felnőttünk, komoly választ várnak. Nos, mit szóltok ehhez: Ki a fene tudja? Ez nem az az időszak, amikor nehéz és gyors döntéseket kell hoznunk. Ez az az időszak, amikor hibáznunk kell. Rossz vonatra szállni és ott ragadni valahol. Szerelmesnek lenni… sokszor. Meggondolni magad újra és újra, mert semmi sem állandó. Szóval, kövessetek el annyi hibát, amennyit csak tudtok. Így, ha egy nap majd megkérdezik, mik szeretnénk lenni, nem kell majd találgatnunk, mert tudni fogjuk!                                

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése